Sziasztok <3
Köszönöm szépen,hogy az előző részhez írt megjegyzéseket nagyon jól estek!! <3 Mint látjátok oldalt is lehet már látni,hogy tudtuk +1-ni<3 Megköszönném ha sokan visszajeleznétek a blogról <3 Jó olvasást! Puszi: Viki <3
Mikor megláttam.hogy kik azok a lélegzetem is elállt. Ő volt az. Ott állt és várta,hogy mi lesz a reakcióm. Nem tudtam,hogy mit mondjak. Ott állt az anyukája is. Marlene.
-Kislányom te nem akarod üdvözölni a vendégeket?-kérdezte anyám és egy fejbiccentéssel jelezte,hogy fel kéne állnom az asztaltól és köszönni. Nagy nehezen fel álltam és oda mentem eléjük. Elsőnek Marlene felé fordultam.
-Csókolom Marlene néni.-köszöntem neki. Elmosolyodott.
-Szia angyalom. Milyen gyönyörű lány lett belőled.-megölelt.
-Köszönöm szépen.-válaszoltam,majd kénytelen voltam Eric felé fordulni.-Szia.-köszöntem neki nem a szemébe nézve.
-Hello.-köszönt hűvösen. Erre a hangszínre felemeltem a fejemet. Gúnyosan így szólt.-Na mi az nem ránk számítottál?
-Hát képzeld nem. Jobb lett volna még egy ideig nem látni azt az egoista,nagyképű fejedet.-mosolyogtam én is gúnyosan vissza rá.
-Jaj gyerekek ne veszekedjetek.szólt közbe anyu.-Inkább gyertek üljünk le az asztalhoz.-anyuékat előre engedtem majd én is elindultam volna de elkapta a derekam majd a fülembe súgta.
-Te ezt az egoista,nagyképű fejet valamikor szeretted. Sőt biztos vagyok benne,hogy még most is szereted.-vállam fölött hátra néztem.
-Hát akkor nagyon félre vagy tájékoztatva ha azt hiszed,hogy még most is szeretlek.-leszedtem a kezét a derekamról majd ott hagytam. Leültem a helyemre velem szemben pedig Eric.
-És mesélj Eric,hogy megy a karriered?-kérdezte anyu.
-Köszönöm jól Julie. Most pihenőn vagyok egy ideig és ezért jöttünk el hozzátok.-mosolygott anyámra. Esküszöm legszívesebben kinyírtam volna.-Köszönjük,hogy itt lehettünk nálatok amíg letelik ez a fél év.-itt pedig nagy mosollyal rám nézett.
-Mi???-nem tehetek róla de ezt nem hagyhattam szó nélkül.
-Erről szerettem volna beszélni veled kicsim.-mondta anya.-Eric-nek fél évig szünete lesz és megkértek minket,hogy had legyenek itt ez idő alatt. Csak nem tudtam veled beszélni mert takarítanod kellett a bulid után.
-De akkor is szólhattál volna.
-Miért Holly nem is örülsz,hogy együtt lehetsz velem fél éven keresztül?-kérdezte Eric.
-Őszintén válaszoljak?-bólintott.-Előbb ugranék le egy tíz emeletes ház tetejéről mint,hogy veled kelljen élnem.-mosolyogtam rá.
-Kislányom fejezd be! Majd én eldöntöm,hogy ki és mennyi ideig lesz itt mert ez még egyenlőre az én házam!
-Inkább felmegyek a szobámba mint hogy ezt végig hallgassam.-fogtam magam és otthagytam őket. Nem hiszem el! Miért? Miért kellett újra megjelennie? Kezdtem már elfelejteni erre újra megjelenik. Kopogást hallottam az ajtómon. Válasz nélkül kinyílt az ajtó és belépett rajta Ő.
-Jaj mit akarsz már megint?-kérdeztem.
-Beszélgetni.-rántotta meg hanyagul a vállát.
-Beszélgetni? Ezt most ugye te se gondoltad komolyan?-kérdeztem.
-Miért? Mi ebben a rossz. Tudod mit játszunk.-ült le az ágyam szélére.
-És mégis mit?-kérdeztem fura fejjel.
-Kérdez -felelek. Egyszer te teszel fel nekem egy kérdést amire őszintén kell válaszolnom. Egyszer pedig én teszek fel amire neked is őszintén kell válaszolnod. Rendben?-kérdezte.
-Rendben.-egyeztem bele nagy nehezen.
-Én kezdem. Miért utálsz ennyire?-kérdezte.
-Ezt ugye te se gondoltad komolyan ezt a kérdést?-hitetlenkedtem.
-Miért?
-Azért mert gondolj bele. Eric.....a karriered miatt dobtál engem. Közölted,hogy már nem szeretsz és csak a zenével akarsz foglalkozni. Nekem szerinted,hogy esett ez? Tiszta szívemből szerettelek.-folyt egy könnycsepp végig az arcomon.
-Holly...nem tehettem mást. És hidd el én is szerettelek. Sőt. Az életemnél is jobban.-törölte le egy könnycseppet az arcomról.
-De tehettél volna.....mondjuk hagyod,hogy ott legyek melletted. Szerinted nem álltam volna ki melletted? Erre amikor szakítottunk rá pár hónapra megcsináltad Tone-val az Imagine-t. Szerinted milyen érzés volt látni ezt a videoklipet nekem a szakításunk után pár hónappal?-néztem mélyen a szemébe.
-Én nem tudom mit mondjak Holly....-nézett félre és az ő szemébe is könnycseppek gyülekeztek.
-Emlékeszem amit 15 éves koromban mondtál.-lenéztem a földre.-Amikor azt mondtad,hogy amikor 20 leszek elveszel feleségül, ha pedig betöltöm a 21-et akkor pedig elveszel és veszünk egy nagy házat ahol pedig majd gyerekeink lesznek.-újra rám tört a sírás. De ez az egész elképzelés egyik napról a másikra semmi lett.
-Elhiszed nekem,hogy szerettelek ugye?-kérdezte.
-Nem tudom már mit higgyek Eric.....-ráztam meg a fejem és felálltam az ágyról. Oda mentem az ablakhoz majd éreztem,hogy utánam jön. Megéreztem két kezét a derekamon és maga felé fordított.
-Az életemnél is jobban szerettelek de értsd meg,hogy nem tehettem mást. Nem akartam,hogy a sajtó szét szedjen minket. Nem akartam,hogy ne tudj elmenni valahová nélkülem h a fotósok a nyomodba vannak. Nem akartalak ennek kitenni.-tűrt el egy hajtincset a fülem mögé.
-Rendben. Megértelek. De most kérlek menj el. Egyedül szeretnék most lenni.-vettem le kezeit a derekamról.
-Jó. De ez a beszélgetés még nincs lezárva.-hátat fordított majd kiment az ajtón. Én is elmentem lefürödni majd lefeküdtem aludni. Reggel mikor felkeltem eléggé meglepődtem.........
REMÉLEM TETSZETT AZ ÚJ RÉSZ <3 NE FELEJTSETEK EL KOMIZNI. <3